a találkozás Andival

Dulai Andival a kórházban találkoztam Kiskhunhalason: egy szobába kerültünk gyermekeink mandulaműtétje okán. 

Két napig lakótársak voltunk, és hatalmas egymásra találás volt ez a "véletlen". Amiről mindketten azt gondoltuk, nem az. A beszélgetések során kiderült, nem elég kicsi ez a Kiskőrös, ahol élünk, a gyerekeink egy oviba járnak, sőt mindketten ugyanabban az általános iskolában tanítottunk németet. Ő azóta marketinges (én korábban voltam az), most a fotózás a szenvedélye, én azóta máshol tanítok, a művészetek, a régi hangulatok és a gyerekek vonzanak. 

Kiderült, hogy régóta keres a városban egy szép polgári lakást fotós helyszínnek, én meg rég keresek valakit, aki lefotózhatná a dolgaimat szépen, ráadásul egy szép polgári lakást újítok fel épp. Nem is kell tovább magyarázni. Kiszabadultunk a kórházból, majd eljött, beleszeretett a házba, a hangulatba, én meg megkértem, készítsen képeket a tárgyakról, a foglalkozásról, és olyan jól sikerült képek születtek, hogy csak na.

A hullámhossz megvan, úgy döntöttünk, kell egy közös projekt, jól kiegészítjük és inspiráljuk egymást, úgyhogy vizuális orgiába csapunk:).

Ez a közös projekt vetül ki a honlapomon, foglalkozásokat én tartom, azokról minden egyes képet Andi fotózott. 

És remélem, lesz is alkalma még fotózni, amennyiben kéritek, mert nincs jobb egy nem beállított, szabad, önfeledt, nem átlagos képnél, ahol az igazi érzések ülnek a résztvevők arcán, és észre sem veszik, hogy Andi fotóz, meg már azt sem, hogy én tartom a workshopot. :)